Ismét egy olyan szakmai csoport elismerése következik, ahol nagyon nehéz, és nem is érdemes különbséget tenni a tevékenységi területek között. Hiszen nem az a lényeges, hogy az illető szakember egy világelső kézműves manufaktúrában, vagy az ország egyik legnagyobb szolgáltatójánál végzi minőségügyi munkáját, vagy egy meghitt és lélekemelő környezetben próbálja könnyebbé és elviselhetővé tenni az éltes korukat megélt idősek életét, vagy egy olyan óriási egészségügyi intézményben szükséges odaadással és alázattal elvégezni feladatait, ahol annyi az egészségügyi szakember, hogy az orvosok és nővérek nagy része nem ismeri egymást és úgy futkosnak, mint a sorozatfilmekben.
A hangsúly azon van, hogy ezekben a vállalkozásokban és intézményekben is szükség van a vevők iránti alázatra, dokumentált folyamatokra, elkötelezett minőségszemléletre, csapat munkára, folyamatos minőségfejlesztésre, a munkatársak iránti humánumra, egymás megbecsülésére és a munkaadó vállalat iránti lojalitásra. Nem véletlenül említettem ezt, mivel egy igazi, valós világban nem a főnökök iránt, hanem a céggel szemben szükséges (kell) lojálisnak lenni.
- Müller Attila a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. főfestője,
- Tóth Valéria Mónika a Magyar Posta Zrt. Minőségirányítási vezetője
- Erőss Erzsébet a szegedi Bálint Sándor Szeretetotthon Minőségirányítási vezetőj,
- Tompa Lászlóné a Zala Megyei Szent Rafael Kórház Minőségügyi osztályvezetője
